Korunk nagy kérdése az atyaság, apaság szerepét érinti (lásd Kentenich atya gondolatait erről a témáról). Korunkban gyakran túl nagy elvárások jelentkeznek az apával szemben, és sok apa úgy érzi, nem tud megfelelni az új kihívásoknak, mert hiányzik a példa. Ezért sok mai apa is úgy érzi, hogy amit tesz, csak „szemfényvesztés, Isten-sértés”. Hiányzanak a jó apák. József nemcsak Máriának és Jézusnak, de a talajt vesztett apáknak is támasz lehet a színpadról.
A záró himnuszban az „egymást nagynak látjuk az Atya tükrében” ugyanazt a hármas egységet fogalmazza meg, mint amiről a 3. dalnál szóltam.
Nékem teremtett az Isten... így Isten rám ragyog – ugye hisszük, hogy – fenntartva persze az akarat szabadságát – a házasságok az égben köttetnek! Ha igen, akkor a társamon keresztül Isten szól hozzám. Ha a társam nagynak lát, el tudom hinni, hogy Isten is nagynak lát!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése