Mária itt a feladat felelősségének tudatában kérleli Józsefet, és el kell kerülnünk itt a „hisztis jelenet” veszélyét.
Az utolsó két sor mély teológiai tartalmat fogalmaz meg: Kentenich atya kedvenc témája az istengyermekségünk: ő ezt a mózeskosár képével szereti ábrázolni. Ahogy Mózes boldogan ringatózott a kosárkában, gyermeki bizalommal, gondtalanul, miközben kívül csapkodtak a hullámok meg kavarogtak az örvények. Valójában arról van szó, hogy mit jelent Jézust követni. Azt jelenti, hogy nekünk is úgy kell tudnunk tekinteni az Atyára, mint „apucira” (abba), akinek mi a féltett, kedvelt gyermekei vagyunk, és akkor úgy fogjuk magunkat érezni, mint Mózes a kosárban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése