A Nunc Dimittis a zsolozsmában a Kompletórium (késő esti imádság) mindennapi imádsága. Amikor énekeljük, az egész egyházzal együtt mondjuk, imádkozzuk...
A kórus megismétli Simeon énekét, vagyis a nép (az egész emberiség) vele együtt ad hálát azért, hogy Isten Fia megtestesült, a testvérünk lett, mint ember.
Megint csak a hit kérdése merül itt fel: hiszem-e, hogy Jézus több, mint ember, Ő az Isten Fia?
Ezt az éneket Heródes király jellemrajza követi. Miért, hogyan kerül ez ide? Nem fölösleges ez a „történelemóra”? Nem, mert így egy kontrasztot látunk a világ királyai (akik hatalmukat eszelősen féltik) és az isteni király (a csendbe érkező Jézus) között, a féltékeny Heródes és a megtestesülést teljes szívvel üdvözlő Simeon között.
Elborzadunk Heródes hatalomvágyán és hatalomféltésén (kiirtotta a saját családját, hogy ne lehessen kihívója). De nem ugyanezt látjuk-e a mai politikában is? Mit meg nem tesznek politikusaink (egy részük) csak, hogy hatalomban maradhassanak? Vajon hol van számukra a határ, meddig mehetnek el hazugságban, csalásban, rágalmazásban, félelemkeltésben stb.? A gonosz, gátlástalan Heródes nem volt se jobb, se rosszabb a mai kor hatalmasainál!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése