A karácsony az egyik legelcsépeltebb, leggiccsesebb ünnepünk lett: igazi képes Biblia! Látunk egy kisgyermeket, sok csodával, angyalkával körülvéve, és ellágyulunk, a felszínen valami bizsergést érzünk a szívünk táján, de valójában nem fogjuk fel az értelmét. Tilmann atya ezt a veszélyt Kata és Pál párbeszédével hárítja el: itt kerül helyre, miről is van szó. Karácsonykor a végtelen, a világon kívül álló Isten belép az anyagvilágba, és egy lesz közülünk – ez valójában Isten irántunk érzett végtelen szeretetét jelzi. Ez a karácsony bennünk is mindannyiszor megtörténik, ha kilépünk önmagunkból a másik felé, és azonosulunk vele, mert ilyenkor Isten jelen van köztünk, a „te” és „én”-ből megszületett „mi”-ben...
A csillagászok jelenetének is ez az értelme, hogy megszabadítsa a karácsony-történetet a meseszerűségtől, és a megtestesülést a valódi történelembe helyezze.
A mélyben persze itt is a hit kérdéséről van szó: a hitemmel leragadok-e a mesés elemeknél, vagy pedig meglátom a lényeget, mely sokkal borzongatóbb, mint bármilyen csodás történet!?
A csillagászok jelenetének is ez az értelme, hogy megszabadítsa a karácsony-történetet a meseszerűségtől, és a megtestesülést a valódi történelembe helyezze.
A mélyben persze itt is a hit kérdéséről van szó: a hitemmel leragadok-e a mesés elemeknél, vagy pedig meglátom a lényeget, mely sokkal borzongatóbb, mint bármilyen csodás történet!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése