Tartalom

2008. szeptember 30., kedd

A Mária musical lelkisége -írhattok megjegyzéseket a tételekhez!

Kedves Munkatársaink!

Vasárnap, 21-én Rozival hazafele tartva arról beszélgettünk, hogy vajon tudatában vagyunk-e annak, miről is szól ez a Musical, amelyet oly lelkesen, mindent beleadva, időnket rá áldozva gyakorlunk. Úgy érezzük, fontos lenne egy kicsit a mélyére hatolni mindannak, amit majd a színpadon elő fogunk adni.

Miért fontos ez? Nos, ha nem vesszük észre, hogy a darabnak van egy határozott üzenete, mondanivalója (egy kicsit fellengzős szóval: teológiája), akkor csupán egy „képes bibliát” adunk elő. Ez se rossz, de minden bizonnyal nem ez volt Tilmann atya szándéka, amikor ezt a darabot megírta. Az ideális az lenne, ha Tilmann atya eredeti szándéka – mely kiolvasható a jelenetek összeállításából és a szövegezésből – rajtunk, az énekünkön, zenénken, táncunkon keresztül átsugároznék a közönségre! Fontos a jó zene, a jó koreográfia, a szép és pontos ének, de ezek csak eszközök ahhoz, hogy megmutassuk az embereknek, ki nekünk Mária, ki a schönstatti Szűzanya és mit jelent hinni.

Rozi biztatott, hogy írjam le ezzel kapcsolatban a gondolataimat. Örülnék, ha elolvasnátok, bár nem lesz rövid. Bocsi. Annak is örülnénk, ha ti is megírnátok véleményeteket...

· Máriára a „komoly teológusok” (és a protestánsok többsége) úgy tekintenek, mint csupán a népi vallásosság alakjára, akit tisztelünk ugyan, de valójában Jézus az igazi, Ő a lényeg.
· A modern teológia Máriában jelképes alakot lát, aki az egyházat jelképezi, szüzességében, hitével, istenanyaságában stb., Mária csupán mint jelkép létezik és bír jelentőséggel.
· A nép körében gyakran tekintenek Máriára úgy, mint egy távoli istennőre, egy ikonra, egy szép, földöntúli, tiszta eszményre, akit csodálunk, de aki valójában nem része az életünknek.
· Ide tartozik a „csodák asszonya” Mária-kép is: megrendülünk a jelenései, a csodálatos gyógyulások láttán, de az üzenetét nem követjük (tisztelet a kivételnek).
· Gyakori a népi vallásosságban a fájdalmas anya képe: rengeteg – gyakran giccses – versike forog közkézen a fiát gyászoló anyáról, akinek a szenvedésén sajnálkozunk, együtt érzünk vele – de semmi több! Megrendülésünkből nem lesz katarzis (=Változtasd meg életed!)
· Végül nagyon erősen él az anya képe: az anyáé, akihez odabújhatunk és kisírhatjuk nála magunkat (ebben a szerepkörben Mária gyakran nem több, mint könnyeinket felitató zsebkendő).
· A sokféle Mária-kép felsorolása talán a végtelenségig folytatható...

Félreértés ne essék, ezek mind fontos szempontok! Sok igazság van bennük! Egy kicsit persze egyoldalúan, eltúlozva soroltam fel őket. Mégis nekünk, Schönstattban összetettebb képünk van Máriáról:
· Nálunk Mária a lehető legszorosabb egységben van Jézussal. A musical – ha megfigyelitek – ezt erősen hangsúlyozza (pl. „Veled megyek, ha vele megyek én”)
· Mária nálunk több, mint jelkép, és több, mint távoli ikon: aktív nő, a világ- és egyháztörténelem – és a mi nevelőnkként és királynőnkként az életünknek is – fontos szereplője (lásd: Jézus a darabban pl. hangsúlyosan Máriára bízza a tanítványokat, az egyházat)
· A „csodák asszonya” egészen háttérbe szorul a darabban, a hangsúly Mária emberi arcán van: valóságos hús-vér lány, asszony ő, nem istennő, nem bálvány, nem ikon, nem eszményi jelkép: a csodát egyébként is Jézus teszi, az ő közbenjárására.
· Tilmann atya az anya fájdalmát mindössze két versszakra csökkenti – nem véletlenül. A hangsúly Mária és Jézus egységén van, nem pedig az érzelgősségen! (persze fontos az is, hogy a keresztény Máriával együtt megrendüljön Jézus szenvedésén, együtt érezzen a fájdalmas anyával, de baj, ha az ember megragad ezen a szinten, és nem vonja le a következtetést: pl. azonosulás az üdvözítő Jézussal, részt vállalni az Ő szenvedéséből stb.)
· A darab végén Mária az egyház anyja lesz, de olyan anya, aki feladatot, küldetést ad, irányít, és nem csak fogadja a hozzáfordulók panaszait... (más szóval Mária nevelőnk lesz)

A fentiekből láthatók a hangsúlyok: Máriát olyan asszonyként kell bemutatnunk, aki
1. igenje és hite, majd anyai-nevelő tevékenysége révén aktív szereplője a világ- és egyháztörténelemnek és személyes életünknek;
2. erős, személyes egységben van Jézussal, minden cselekedete Jézusra irányul
Ez a Mária-kép sok tekintetben eltér a hagyományostól: ez azt jelenti, hogy küldetésünk van a musical előadásával. Nekünk a schönstatti Szűzanyát kell bemutatnunk a színpadon! Schönstatt sajátos kincseivel kell gazdagítanunk a közönség tagjainak hitét!

Újra átolvasva a darabot az is egyértelművé vált bennem, hogy szinte minden jelenetének fő kérdése a HIT. Mit változtat meg életünkben a hit? Lehet-e hinni minden körülmény között? Túl tud-e jutni a nehézségeken az, aki hisz? Ugyanaz a dolog hogyan lehet sötétség és világosság, tragédia és örömhír egyszerre attól függően, hogy hittel vagy hit nélkül tekintünk rá? Mária a hit bajnoka volt. Ezt is közvetítenünk kell.

Hogyan tegyük ezt? Alább beírtam néhány szempontot, amely talán segít jobban átélni, jobban átadni a darab egyes részeinek mondanivalóját (fellengzős szóval: teológiáját):
(még csak annyit, hogy Tilmann atya gyakran mondta, hogy „ne csináljunk színházat” az életünkből; és mégis színdarabot írt; és ha így tett, nyilván azok a részek kerültek bele a darabba, amit ő fontosnak ítélt; más szóval minden sornak, minden szónak jelentősége van)

Szeretettel:
Zajkás Péter és Rozi

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Koszonom, hogy egy erdekes blog

Névtelen írta...

mit kerestem, koszonom

Névtelen írta...

Really Crazy I can absolutely not imaging that you can have ever success with this idea