15. Csoda történhet

(A kánai menyegző története egyes teológusok szerint kilóg János evangéliumának fennkölt Logosz-tanából. Mások szerint viszont éppen hogy beleillik János evangélista másik fő üzenetébe, Jézus testi valójának, testben létezésének a hangsúlyozásába. János idejében ugyanis már feltűnt a gnosztikus tan, amely élesen kettéválasztotta, és egymás ellenében értelmezte a szellemet és a testet, az utóbbi teljesen rossznak, elvetendőnek tartva.) Ezért hangsúlyozza János nagyon erősen, hogy Jézus testben létezett (az Ige testté lett!). Ez a testi Jézus bort ivott, táncolt, együtt étkezett a (bűnös) emberekkel, és ezen már a kortársak egy része is megbotránkozott! Hogy viselkedhet így egy „szent” (értsd: szellemi) ember! Ma is sokan szeretik Jézust egy távoli szellemi lényként értelmezni, de nekünk azt a Jézust kell közvetítenünk a színpadról, aki testben létezett, éhezett és szomjazott, örült és táncolt, majd később félt, sírt és szenvedett...
A borcsodával Jézus bőséges ajándékot ad az embereknek. Ez az ajándék jelképezi mindazt a bőséges lelki ajándékot, melyet Ő hozott el számunkra (vagyis hogy istent Atyánknak tudhatjuk, hogy megváltott és üdvözít minket, hogy velünk marad a világ végéig).
A borcsodában Schönstatt a saját útjára is ismer: olykor elfogy a borunk (jelképesen is: kiürülünk, megrendül a hitünk, elkeseredünk, kilátástalan a helyzetünk), ezt elmondjuk, elpanaszoljunk Anyánknak, majd továbblépünk, hogy megtegyük, amit Jézus kér tőlünk, nehézségünket odaajándékozzuk szeretetből valaki másért (azaz vízzel töltjük meg a korsót), és aztán újra és újra átéljük a csodát: megkapjuk a szükséges kegyelmeket.
Mária első mondata rendkívül fontos: „a bor el fog fogyni”. Mária nem konkrét kéréssel fordul fiához, hanem pusztán a tényt tárja elé, és hagyja, hogy Jézus szabadon cselekedjék belátása szerint. Mária nem mágusnő, nem varázslónő, aki az „égieket” akarja befolyásolni különböző praktikákkal! Ehelyett a problémát Isten elé tárja. Így tesz akkor is, amikor a hétköznapokban Máriához könyörgünk segítségért...
Jézus válasza: még nem jött el az időm. Jézus ugyanis azt teszi, amit az Atya kér tőle, mi emberek nem sürgethetjük őt. Jézus csak az Atyára hagyatkozik, és csak akkor cselekszik, amikor az Atya jelzi: itt az idő! Így Jézus egyszerű elutasító válasza tehát nem nyegle, kamaszos vállrándítás, hanem súlyos teológiai kijelentés arról, hogy Ő csak az Atyának tartozik elszámolással...
(Jézus csak az Atyára hallgat, Mária sürgeti, Jézus mégis cselekszik. Nincs itt ellentmondás? Valójában nincs, ha Kentenich atya szemével, organikus egységben tekintünk a szereplőkre: valójában mindegyikük, az Atya, Jézus és Mária is, ugyanazt akarja.)
Ezt a jelenetet követi a "csodahimnusz", melynek üzenete teljesen egyértelmű.
Az ezt követő jelenet ismét a hit kérdését feszegeti. Az izzadékony, idegeskedő ember nem a hit szemével tekint Jézusra, csak a botrányhőst látja benne (Jézus bűnösökkel mulatozik, illuzórikus vágyakat kelt a szerencsétlenekben, bolond, vagy felforgató anarchista, forradalmár stb.). A jelenet zsenialitása, hogy Mária ugyanazokkal a szavakkal válaszol, mint amilyen vádakat a túlbuzgó férfi Jézus ellen mond, de Mária ezeket a szavakat hittel ejti ki, és így teljesen más értelmet kapnak! Vagyis ég és föld, amikor ugyanazt a dolgot az ember hittel vagy hit nélkül szemléli, értelmezi! Ezt az értelmi változást, hangsúlyeltolódást lehetne talán szórendi cserékkel még jobban érzékeltetni, valahogy így:
Férfi: Nagy szavakat hangoztat, bátorítja a gyengéket! (azaz forradalmat akar csinálni, hamis ígéretekkel hitegeti a szerencsétleneket)
Mária: A gyengéket bátorítja... (A szórend felcserélésével már m Örömhírként hangzik ugyanez a mondat, Jézus igazi reményt ad az embereknek, nem hamis illúziót! És azoknak ad reményt, akik reménytelenek!)
Férfi: Teljesen őrült – azt mondja, közel van Isten Országa.
Mária: Isten országa (márpedig) közel van. (Örömhír ez: Isten itt él, itt uralkodik közöttünk!)
Férfi: Gyere, hozd vissza őt, nálad otthonra lel!
Mária: (itt megfordítanám a szórendet!) Nálam lel otthonra? (és nem minden ember szívében, aki befogadja Őt és tanítását?)
Férfi: Rád biztosan hallgat, azt teszi, amit Te mondasz neki.
Mária: Azt teszi, ami Isten akarata.
Ezt követi Jézus tanításának rövid foglalata. Jézus legfontosabb üzenete az emberhez így hangzik: Isten nem távoli, személytelen Abszolútum, nem a világrend törvénye vagy alapelve, hanem szerető Atya. Ő a mi Atyánk, mi pedig a gyermekei vagyunk. Ha ezt elfogadjuk, akkor valóban Isten fogja irányítani az életünket: ez pedig nem más, mint Isten Országa (Isten Uralma).